Negyvenkét paradicsompalántát neveltem fel idén tavasszal a garázs ablakpárkányán, és ebből harmincnyolc túlélte a kiültetést. Ilyen arányom még sosem volt. A magaságyásos kertészkedés három éve a hobbim, és minden szezon megtanít valamire, amit a könyvek valahogy kihagynak.
Amit a magaságyások megtanítottak
Ha össze kellene szednem, mit tanultam eddig, nagyjából ez kerülne a listára:
– a palántának több fény kell, mint gondolnád, ezért a párkányon naponta forgatni kell a cserepeket;
– a magaságyás jóval gyorsabban kiszárad, mint a sima ágyás, júliusban akár naponta kétszer kér vizet;
– a szalmamulcs nem dísz, alatta tovább megmarad a nedvesség, és kevesebb a gyom;
– a locsolás nem mellékes feladat, hanem a kertészkedés fele.
Az utolsó pont tavaly augusztusban vált igazán fájóvá. Esténként másfél órát álltam a locsolócsővel a kert végében, a paradicsomok mégis lekókadtak délutánra, és a cukkini levelei úgy lógtak, mint a kimosott ruha. Volt olyan este, amikor már a szúnyogok is hazamentek, én meg még mindig a tömlőt húzogattam.
Ekkor szólt közbe az öcsém, aki a családban mindenre tud egy megoldást, csak ritkán kérdezik meg.
Az öcsém ötlete
Egy vasárnapi ebéd után a telefonját tolta elém, rajta a szivattyubolt.hu nyitóoldalával. Anyu még a süteményt szelte, apu a meccs eredményét kérdezgette, ő pedig csak annyit mondott, hogy ezt nézzem meg, mielőtt még egy nyarat a tömlővel töltök. Náluk két éve megy egy kútba engedett szivattyú, és szerinte az egész azon múlt, hogy vásárlás előtt végre megértette, mit kell nézni. Ő is listákban gondolkodik, úgyhogy egy szalvétára fel is írta nekem a lényeget:
– mérd meg, milyen mélyen áll nyáron a víz, ne a tavaszi szintet nézd;
– számold össze, hány szórófej menjen egyszerre;
– a dobozon lévő számot ne vedd készpénznek;
– a beszerelést bízd arra, aki ért hozzá.
A harmadik pontot nem értettem, amíg el nem olvastam az ásott kutakról szóló leírást az oldalon. Kiderült, hogy a szivattyúkon feltüntetett adatok ráfolyással értendők, vagyis felszívás nélkül mérik őket. Ha a kútban nyolc méter mélyen kezdődik a víz, jellemzően a feltüntetett mennyiségnek csak nagyjából 40%-a jön fel. Azt is leírták, hogy tíz méterenként 1 bar nyomás vész el az emelés során, egy automata öntözéshez pedig 2,5-3,5 bar kell. Ekkor esett le, miért csak csordogált a víz a régi szórófejekből. A régi gépünk papíron bőven elég erős lett volna, csakhogy a papír a kút pereméről mért adatokat mutatta, nem a mi nyolcméteres valóságunkat. Este még egyszer leengedtem a mérőzsinórt, és felírtam a pontos számot a kerti füzetembe, a vetési naptár mellé.
Ami a nyár végére kiderült
Az öcsém tanácsára a Pedrollo TOP MULTI 2 mellett döntöttünk. Az oldalon azt írják róla, hogy 15 méter mélységig szokták ajánlani, és ilyen mélyről 2-3 automata locsolót is el tud látni egyszerre. Nálunk ennél jóval közelebb van a víz, úgyhogy bőven maradt tartalék. A termékoldalon a jótállási idő is ott állt, nem kellett utánajárnom, és ez valahogy megnyugtatott. A bekötést az öcsém egyik kollégája végezte, aki vízszerelő, én csak a csepegtetőcsöveket fektettem le a magaságyások között. Az öcsém végig ott állt mellettünk, és minden második mondata az volt, hogy ugye megmondta.
Idén nyáron először fordult elő, hogy este nem a tömlővel álltam a kertben, hanem egy pohár hideg limonádéval, és közben azt néztem, ahogy a szórófejek ívében megcsillan a lemenő nap. Két szórófej és a csepegtető húsz perc alatt elvégezte, amire korábban másfél órám ment el. A paradicsomok nem kókadtak le, a cukkiniből annyi lett, hogy a szomszédoknak is jutott, és a legnagyobb tövön negyvenhét termést számoltam meg szeptember elején.
A jövő évi listámra már új pont kerül: előbb a víz, aztán a palánta. A szivattyubolt.hu címét az öcsém szalvétája mellé tűztem a kerti fészer ajtajára, és ha valaki a kertészkedő ismerőseim közül panaszkodik a locsolásra, a Szivattyú bolt oldalát mutatom meg neki elsőként, a palántanevelés titkai csak utána jönnek.